Tabán

Védett fekvése a Várhegy, Gellérthegy, Naphegy lábánál és az Ördög-árok hajdani torkolatánál, a meleg víz források és a Duna közelsége kedvező körülményeket biztosított az ember megtelepedésére már az új-kőkortól kezdve. A régészeti leletek tanúsága szerint időszámításunk kezdetén kelta-eraviskus törzs lakott itt, később pedig rómaiak. A honfoglalás után kialakult révtelepülést kezdetben Kis-Pestnek hívták, de a középkor során nevezték Szent Gellért falvának, Kelenföldnek és Alhévíznek is. A tatárjárás után elpusztult, de a Budai Vár lábánál külvárosként újra életre kelt. Mátyás király korában állítólag fedett folyosó vezetett az itteni meleg vizű forrásokhoz.

A törökök az itteni meleg víz kihasználására ide települt tímárokról Debághánénak, azaz Tímár-telepnek nevezték a területet. Ebből alakult ki később a Tabahon, majd a Tabán név. A település a török időkben sem pusztult el, sőt több dzsámi és fürdő is épült itt (Rudas fürdő, Rác fürdő). Az elmenekült magyar lakosság helyére elsősorban rácok, kisebb számban németek telepedtek le. Ezért is nevezték a városrészt a XVII. századtól Rácvárosnak. A telepesek legnagyobb része szőlőműveléssel foglalkozott, de voltak közöttük iparosok és kereskedők is. A XIX. század elején Buda legsűrűbben lakott területe volt, 1821-ben 1000 házat - nagyrészt vályogból épített, zsindellyel vagy szalmával fedett viskót - számoltak itt össze. 

A városrészt többször pusztította tűzvész és árvíz, utoljára 1875-ben az - akkor már beboltozott csatornában vezetett - Ördögárok vize árasztotta el. Az 1880-as évek filoxérajárványa elpusztította a lakosság létalapját. Lebontását már a XIX. század végén tervezték, elsősorban városrendezési, városképi okokból, hiszen erre az időre a környék (a Vár déli része, a Dunapart és a Gellérthegy) rendezése elkészült.

 

Végül sorsát az Erzsébet-híd megépülése pecsételte meg. 1932-33-ban néhány épület kivételével lebontották, eltüntetve ezzel a Krúdy által is megénekelt bohém világot. Néhány épülete - mint a Szarvas-ház, a Semmelweis-ház, a tabáni plébániatemplom mögötti Virág Benedek-ház és természetesen a két fürdő - megmaradt. Az 1945-ös ostromban a Rác templom és a még meglévő épületei is megsérültek, így azokat is lebontották. A szabad terület beépítésére több terv is született, végül megmaradt Buda egyik legnagyobb parkjának, ahol nyaranta több szabadtéri rendezvény is otthonra talál. A lebontott városrész lakói szétszóródtak ugyan, de leszármazottaik ma is megemlékeznek a tűzvészről, folytatják a Katalin-napi hagyományokat.

A Tabán bemutatása Virág Benedek, volt pálos szerzetes és világi pap bemutatása nélkül nem lehetséges. Virág Benedeket magyar Horácnak is nevezték fordításai és stílusa után. Árasztotta magából a szeretetet, nem ismerte a felekezeteket elválasztó falakat, önfeladásig aszkétikus szerénység jellemezte. Az 1810-es nagy tűzben, 62 évesen mindene elégett. Ennek ellenére haláláig ragaszkodott Budához.

“Élni siess!” - volt jelmondata, melyen az élet használását értette. Virág Benedek szavai szerint

„Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen."

 
A városrész jelentősebb nevezetességei:

Dózsa emlékmű:

A Kiss István által készített szoborcsoport méretei: a haraszti mészkő talapzat 28 méter hosszú, Dózsa 4,7 méter, a mellékalakok 3,5-3,7 méter magasak. Az 1953-ban kiírt országos pályázaton 156 pályamű vett részt, de nem találtak első díjra méltót. Az új pályázatot Kiss István nyerte meg, aki a jobb oldali első alak, Mészáros Lőrinc alakjára saját vonásait mintázta meg.

Szarvasház (Szarvas tér 1.:

A XVIII. század elején copf stílusban épült ház egyike a régi Tabán kevés megmaradt épületének. Nevét az egykori Szarvas Kávéházról kapta. A kapu fölött űzött szarvast ábrázoló dombormű látható.

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum:

Az épület copf stílusban épült, és legnagyobb érdekessége, hogy itt született 1818-ban Semmelweis Ignác. Jelenleg állandó orvostörténeti kiállításnak ad otthont.

Virág Benedek-ház:

A ház egyike az öreg Tabán kevés megmaradt épületének. Nevét egykori lakójáról, a „magyar Horatius”-ként is emlegetett papköltőről, Virág Benedekről kapta. Mai formáját 1961-ben nyerte el. Jelenleg itt működik a Tabán Helytörténeti Kiállítás és Dokumentációs Központ.

 

Ybl Miklós tér:

A tér közepén Ybl Miklós szobra áll. Mögötte a Várkert-kioszk látható, amely Ybl Miklós tervei alapján épült 1874 és 1879 között. Eklektikus stílusú, árkádos épület, amely korábban kaszinóként működött, ma rendezvényközpontként funkcionál.

Az Ybl Miklós tervei alapján épített Várkert Bazár eredeti funkciója díszlépcső volt, mely a királyi palota kertjébe vezetett. A ‘70-es, ‘80-as években itt működött a Budai Ifjúsági Park.

Alexandriai Szent Katalin római katolikus templom:

Az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus templom 1728 és 1736 között épült Obergruber Keresztély kőművesmester vezetése alatt, de alapjául a Szokollu Musztafa által építtetett dzsámi maradványai szolgáltak. Az 1810-es nagy tabáni tűzvész a templomépületet sem kímélte. A barokk templom az 1880-81-ben végzett nagyobb restaurálás során kapta ma is látható eklektikus homlokzatát. Az épület előcsarnokában megtekinthető annak a románkori timpanontöredéknek a másolata, amely Tabáni Krisztus néven vált ismertté, és melynek eredetijét valaha az épületbe falazták.

Tabáni Szabadtéri Színpad:

A szabadtéri színpad évente több alkalommal szolgál koncertek, fesztiválok közkedvelt színhelyéül.

Erzsébet királyné szobra:

Az 1898-ban gyilkosság áldozatává vált királyné emlékszobrának felállításáról még a tragédia évében döntöttek, de csak az ötödik, 1919-ben lebonyolított pályázat lett sikeres. A Ferenc József hitvesét ábrázoló mű Zala György alkotása. A királyné alakja magas kőtalapzaton, késő római stílusú bronzpadon ül. A hányatott sorsú szobrot eredetileg 1932-ben, az Erzsébet nevét viselő híd pesti hídfője közelében állították fel. 1953-ban lebontották, és Kiscellen raktárban őrizték. 1986-ban került ismét felállításra, ezúttal a híd budai hídfőjénél.

Rácfürdő:

A Rác fürdő török építésű, nyolcszögletű kupolacsarnoka a XVI. században készült. Romantikus medencéit Ybl Miklós tervezte 1864 és 1870 között. Több mint 400 éves működést követően a 2000-es évek elején a fürdő bezárt, hogy teljes felújítását követően nyithassa újra kapuit. A megújult fürdő átadására 2010-ben került sor